Pannonia T1 "Amikor a Vintage Vintage marad"

Három évvel ezelőtt lassan de biztosan tudatosult bennem, hogy nem egy új GSX-R-en szeretnék megörögedni, hanem egy eleve idős, saját történettel bíró motoron. Mindig is jobban vonzottak a klasszikusabb formájú gépek. Saját történetünk van, ami már csak hab a tortán és számomra élvezetesebbé tesz minden velük kapcsolatos mozzanatot. Nem voltam soha sem híve az agyonkrómozott, OT-sített gépeknek, így hamar kiderült, hogy a Cafe Racer az, ami "adja" nekem. Január volt...Egy gyógyfürdő gázolajszagú vizében ülve világosodtam meg. Már régóta volt egy GSX-1400-asom. Motor formájú motor, kényelemmel, nyomatékkal és az ember csuklójától függő adrenalin mennyiséggel. Valami mégis hiányzott. Szóval az iszapban hemperegve pillantottam meg a fürdő étterme előtt álló oldalkocsis T1-est. A maga kopottsága és a családi Pancsis emlékek  elindítottak bennem valamit. Amint visszatértem a "wellness hétvégéről" kapásból elkezdtem keresgélni a neten. T1-est szerettem volna de a tonna számra található T5-ösök csak nehezítették a dolgomat. Sok pénzem nem volt a mutatványra de ehhez ragaszkodtam. Amúgy is sok T5-ös van a piacon és a kis fékdob sem vonzott..sőt... kifejeztetten iritált a szoc motorok költségcsökkentésének ezen formája. Szóval néhány nap keresgélés után rábukkantam egy T1-re. Meglepően olcsó volt és a képek alapján egész pofásnak tűnt, így egy-két napon belül meg és néztük a gépet. Szigetszentmiklóso egy garázsban lapult. A gazdájának volt más motorja is de ezt nem nagyon hásználta. Tetszett a gép, beindult és alig volt rajta néhány dolog, ami nem volt gyári (nem mintha OT vizsgára készültem volna). Nem hezitáltam, meg is vettem (volna egyből) a nagyfékdobost. Persze kiderült, hogy nincs törzskönyve és az átírást is mellőzte az új gazdi. Egy kiskapu mégis volt, ami felfelé görbítette a számat. A hirdetésekben annyit emlegetett összekötő adásvételi. Egy hét volt, mire kiderítettem, hogy az átírás lehetséges. Egy héten keresztül csak kattogott az agyam de az eredmény megnyugtató volt. Átírattam!!!

Hozzá tenném, hogy 10 éve ki volt vonva a forgalomból és csak szürke forgalmis, viszont újabb típusú rendszám hírdette az igét, miszerint nem veszett el a bürokrácia sűrű mocsarában. Szóval... Miután a jobbunkat nyújtva nyélbe ütöttük az üzletet haza is vittük. A motor járt de rövid időn belül kiderült, hogy nem csak beállítás kérdése az üzemképesség. Alapjáraton pöfögött de terhelés alatt már nem szándékozott rendesen menni. A tél meg a hó mondjuk nem adott sok esélyt, hogy tesztelgessük. Kiderült, hogy a főtengely szimmering megadtam magát, így a blokk széthúzása miatt a csapágyakat is kicseréltük. Ezek után jött a karburálás  (Amal karburátorral vettem de ma már egy Pancsi karbi táplálja). Számtalan más dolgot is újra vagy használhatóra kellett cserélni, mert hazudnék ha azt mondanám, alig kellett hozzányúlni. Új fékpofák, gumik, tank tömítés, stb. Említettem, hogy nem a gyári állapot visszaállítása volt a cél, így a fényezés maradt az eredeti. Az addig megtett 22000 km és a feltételezhetően jó karbantartás nem indokolta a fényezés bojgatását. Amúgy meg a képeken is látszik, hogy nem egy ütött-kopott "csettegő". Kicsit sajnáltam, hogy ezen a paripán is megjelent a nem kívánt kályhaezüst pompa. A krómozott részeket valamilyen "instant" flakonos krómmal szórták meg, ami nem hagyott nyugodni. A leömlőket tisztára csiszoltam és a hőálló fekete festék után bandázsba csavartam. A felnik ezüstfénye (hála az Égnek) annyira megkopott, hogy már nem szúrja a szemem, habár azon is fogok módosítani. Egy időre belassult a folymat. Sok időm nem volt a motorral foglalkozni de az elmúlt néhány hónapban érdemi lépésekett tettem. Újra kábeleztem és szépen lassan a nemkívánatos rozsdás csavarokat feketére cseréltem. Kizártam minden modern dolgot az építés alatt. Itt nem a szerszámokra gondolok, amik alapvetően megkönnyítik a dolgom, hanem a felesleges csiri-csáré led-es sz@rszágokra, meg az ürtechnológiás fékre vagy felfüggesztésre. Amúgy meg ízlés dolga, amin felesleges vitázni. Mind ezt azért tettem, hogy a kor vívmányainak javarészt megfelelő, stílusos motort csináljak a saját szórakoztatásomra. Eljutottam odáig, hogy a még koránt sem végleges formáját elért T1-et tesztkörre vittem. Eddig gyakorlatilag egy értékelhető métert sem tettem meg de ez már a múlté :)  A karburátor tisztogatás/beállítás után végre kigurultam vele az utcára. Épp, hogy meghútam a légszűrő bilincsét és feldobtam a rendszámot (ez majdnem a szerszámos szekrényben maradt). Nehezen indult de utána megtettem az első néhány száz métert. Ahogy azt illik hatalmas füstcsóvát húztam magam után de ez mit sem érdekelt, hisz ott hasítottam az eddig csak garázsban pihenő veteránnal. Vezetési tapasztalat: A 125-ös Csepelről kölcsönkért fordított kormány meglepően kényelmes, még úgy is, hogy a lábtartókat magasabbra állítottam. A kuplung lamellák frissek, így azzal semmi gond nem volt. (vidáman lubickoltak a Hykomol K-ban). Fordulákony és könnyű de a kormányvég tükröket szokni kell (ezeket még E-bay-en rendeltem és egész jól passzolnak a géphez). A motor jól húz de alapról egy kicsit nehezebben indul... Nem vagyok a  karburálás mestere (még) így külső segítségre lesz szükségem de nem estem kétségbe. Lassan de biztosan haladok a friss műszaki vizsga felé...